Fogalmazhatnék így is a mai nap után. Na de,hogy mi is történt velem? Elmesélem történetem, amely sajnos 100%-ig valós, megtörtént eseményen alapul.
Azon a borongós csütörtöki napon bankba, majd orvoshoz indultam volna, amikor megtörtént a baj. Hirtelen jött az egész.. Nehéz róla beszélnem, azaz írnom még most is... Nem kívánom senkinek, hogy átélje ezt amit én a mai napon. Szóval nagy nehezen beérek a bankba, ahol leülök,iszok egy korty vizet (már akkor éreztem,hogy valami nem stimmel velem, de nem foglalkoztam vele különösebben). Mire rám került a sor, kiderült,hogy abba a bizonyos bankba (nem említeném a nevét, de nem jártam még ott) saját magamtól kell kitölteni a készpénz befizetési papírt. Szó szerint elküldött a hölgy és hívta a következő illetőt. Ezért vártam én 20percet, gondoltam magamban... /Amerre én járatos vagyok, ott a zöld kendős hölgyike rendezi a tranzakciót./ Nos mindegy gondoltam, ha már itt járok nekiállok. Nekiálltam kitölteni, mivel más lehetőség nem volt és sajnos megtörtént a baj, amire nem számítottam. Kiesett a kezemből a toll és a mellkasomhoz kaptam. Felkaptam a cuccaim és irány kifelé a bankból. Azt hittem megfulladok, nem kaptam levegőt, eközben őrületesen szorította valami a mellkasom és vert a víz. Természetesen eltört a mécses, mivel egyedül voltam féltem,hogy most mi lesz velem? Kihez forduljak segítségért? Hát senkihez, mivel a közelben lévő emberek messziről, érdektelenül nézték végig szenvedésemet. Hova fajult el ez a világ? Ennyire nem érdekli az embereket mások sorsa? Vagy én vagyok túl régimódi?! Én ezt nem értem...
Valahogy leértem arról a nagyon béna lépcsőről, ahol korlát nuku. Nem volt semmi, amibe kapaszkodhattam volna.. Már nem emlékszem,hogy, de sikerült lejutnom és leültem egy közeli padra. Ültem ott egymagamban egy fél óra hosszát legalább mire elmúlt (úgy ahogy) a fájdalom. Nem elég,hogy a hátam fáj már két hete, most ez is...
Felhívtam anyut,hogy találkozzunk a rendelő előtt. Nem mertem neki elmondani,hogy mi történt, nagyon szűkszavú voltam a telefonban. Nem akartam,hogy ő meg megijedjen emiatt.
A lényeg amit tudni kell rólam: magas vérnyomásban szenvedek és 4 éve szedek rá gyógyszert. Meg még sok más bajom van sajnos, de nem szeretek vele foglalkozni és beszélni róla. Szóval doktor bácsi megvizsgált, akkor már nem volt olyan magas a pulzusom, "csak" 110. Vérnyomásom pedig 148/90. Gyógyszer rendszeres szedése mellett ezen értékek voltak... Hát, hát- mondta a doktor úr-felírok egy másik gyógyszert, kevesebb mellékhatása van, mint annak, amit magácska szed. Pihenjen, ne nagyon menjen sehova már a héten, biztosan sokat idegeskedik az érettségi miatt is. Hát igen sajnos...
Nos, az egyik tanulság,hogy nyitok egy saját bankszámlaszámot és nem megyek egyedül sehova, ha nem muszáj.
Azon a borongós csütörtöki napon bankba, majd orvoshoz indultam volna, amikor megtörtént a baj. Hirtelen jött az egész.. Nehéz róla beszélnem, azaz írnom még most is... Nem kívánom senkinek, hogy átélje ezt amit én a mai napon. Szóval nagy nehezen beérek a bankba, ahol leülök,iszok egy korty vizet (már akkor éreztem,hogy valami nem stimmel velem, de nem foglalkoztam vele különösebben). Mire rám került a sor, kiderült,hogy abba a bizonyos bankba (nem említeném a nevét, de nem jártam még ott) saját magamtól kell kitölteni a készpénz befizetési papírt. Szó szerint elküldött a hölgy és hívta a következő illetőt. Ezért vártam én 20percet, gondoltam magamban... /Amerre én járatos vagyok, ott a zöld kendős hölgyike rendezi a tranzakciót./ Nos mindegy gondoltam, ha már itt járok nekiállok. Nekiálltam kitölteni, mivel más lehetőség nem volt és sajnos megtörtént a baj, amire nem számítottam. Kiesett a kezemből a toll és a mellkasomhoz kaptam. Felkaptam a cuccaim és irány kifelé a bankból. Azt hittem megfulladok, nem kaptam levegőt, eközben őrületesen szorította valami a mellkasom és vert a víz. Természetesen eltört a mécses, mivel egyedül voltam féltem,hogy most mi lesz velem? Kihez forduljak segítségért? Hát senkihez, mivel a közelben lévő emberek messziről, érdektelenül nézték végig szenvedésemet. Hova fajult el ez a világ? Ennyire nem érdekli az embereket mások sorsa? Vagy én vagyok túl régimódi?! Én ezt nem értem...
Valahogy leértem arról a nagyon béna lépcsőről, ahol korlát nuku. Nem volt semmi, amibe kapaszkodhattam volna.. Már nem emlékszem,hogy, de sikerült lejutnom és leültem egy közeli padra. Ültem ott egymagamban egy fél óra hosszát legalább mire elmúlt (úgy ahogy) a fájdalom. Nem elég,hogy a hátam fáj már két hete, most ez is...
Felhívtam anyut,hogy találkozzunk a rendelő előtt. Nem mertem neki elmondani,hogy mi történt, nagyon szűkszavú voltam a telefonban. Nem akartam,hogy ő meg megijedjen emiatt.
A lényeg amit tudni kell rólam: magas vérnyomásban szenvedek és 4 éve szedek rá gyógyszert. Meg még sok más bajom van sajnos, de nem szeretek vele foglalkozni és beszélni róla. Szóval doktor bácsi megvizsgált, akkor már nem volt olyan magas a pulzusom, "csak" 110. Vérnyomásom pedig 148/90. Gyógyszer rendszeres szedése mellett ezen értékek voltak... Hát, hát- mondta a doktor úr-felírok egy másik gyógyszert, kevesebb mellékhatása van, mint annak, amit magácska szed. Pihenjen, ne nagyon menjen sehova már a héten, biztosan sokat idegeskedik az érettségi miatt is. Hát igen sajnos...
Nos, az egyik tanulság,hogy nyitok egy saját bankszámlaszámot és nem megyek egyedül sehova, ha nem muszáj.
3 megjegyzés:
Olvastam az esetedet- az én lányom is 89-ben született, kicsit hasonlít hozzád. Kívánom neked, hogy gyógyulj meg, erősödj meg.
Van egy internetes bank is egyébként, mi azt használjuk- nagyon kényelmes. Az eleje nehézkes, éppen azért, mert mindent magadnak kell kitölteni és postán beküldeni, de utána már olyan egyszerű, mint a blogolás. :)
Ohh szegényke! Én is kívánok neki mielőbbi gyógyulást! Köszönöm szépen, kedves vtőled,hogy írtál! :) Megoldottam egyébként már a problémát, mostantól itthonról is tudok utalni internetes bankból! :)
Most nézem, lehet,hogy druszák vagyunk?! :) Beatrix vagy, vagy Beáta?
Megjegyzés küldése